Növények élettana
A terméshozam maximalizálása érdekében ismernünk kell, milyen módon tarthatjuk a növény vegetatív-generatív állapotát egyensúlyban. Csak akkor van lehetőségünk a növényeinkről a legtöbb termést betakarítani, ha azok a legtöbb energiát a termésképzésre tudják fordítani. Minden szélsőség, legyen az klimatikus, a talajnedvesség és/vagy tápanyag tartalmának változása, valamint egyéb tényezők, csökkentik a potenciális hozamot, mert amikor a növénynek a szélsőséges viszonyok negatív hatásait kell kompenzálni, energiát kell arra fordítania, amiből nekik is csak korlátozottan áll rendelkezésre.
Törekedjünk a vegetatív-generatív egyensúly fenntartásra!
Hogyan tehetjük ezt meg?
Ezen eszközök nem mindenhol és nem helyettesítő módon használhatók. Vegyük példának a fűtés nélküli termesztő berendezéseket (pl Almeria). Ezekben a klímát nem, vagy csak részben lehet szabályozni, így a növény egyensúlyának az irányítása ilyen házakban ezzel az eszközzel nem lehetséges. Mégis ismernünk kell, hogy a klíma az ilyen házakban a nagy nappali és éjszakai hőmérséklet, páratartalom ingadozás miatt a növényeket generatív irányba tolja.
Ezzel szemben kell a másik két eszközünkkel dolgoznunk.
Lombtömeg szabályozás – Azoknál a növényeknél, pl paradicsom, ahol alkalmazzuk ezt a technikát, erősebben kell leveleznünk (pl. egy alkalommal több levél eltávolítása).
Öntözés, tápanyag-ellátás szabályzás – nedvesebben kell tartani a közeget, kerülni kell a nagy ingadozást, gyakoribb esetleg kisebb adagú öntözés javasolt.
A kiszáradás ugyanis két módon is generatív irányba tereli a növényeket.
Egyrészt, amikor a víz távozik (párolgással a közegből), a tápanyagok egy része megmarad és ily módon relatív megemelkedik a közegben a só koncentráció (EC). Az optimumtól való eltérés, ha ez szélsőségekbe hajlik, a növényekre stressz hatást gyakorol, emiatt a növények az energiájukat a fennmaradásuk, szaporodásuk, utódaik kifejlődésére, tehát termésképzésre fordítják. Azt gondolhatnánk, hogy ez jó, hiszen mi sok termést akarunk betakarítani, de sajnos, ha az egyensúly generatív irányba felborul, a növények a kisebb méretű termést is inkább beérlelik, hogy a magokról (utódokról) gondoskodjanak, tehát csökken a termésméret és így a betakarított termés összsúlya is.
Másrészt a gyökérzet víz- és tápanyag-felvételben aktív hajszálgyökér része mindig keresi az optimális víz-levegő arányt a közegben (ami kb. 70-30%). Ez valóban mozgással jár együtt, a gyökerek oda nőnek, ahol ez az optimum van. Ha ez a hely változik, mert vagy kiszárad az adott hely és csökken a víz aránya, vagy a túlöntözéssel a levegő aránya csökken, a gyökerek elmennek onnan és keresik az optimumot.
A növény élettani tudomány ismeretei szerint, ha a növénynek szűkös az energiája, a rendelkezésre álló mennyiséget először a gyökérbe pumpálja, utána a termésbe és legvégül a zöld tömegbe. Tehát, ha a gyökér mozgása folyamatosan energiát követel, kevesebb jut a terméshozásra, csökken az elérhető hozam.
A talaj nélküli termesztés további nagy kihívások elé állítja a kertészeket, ezen belül is az öntözés mikéntje döntő jelentőségű a sikeres termesztéshez. A különböző termesztő közegek eltérő vízmegtartási, újranedvesedési tulajdonsággal rendelkeznek, sűrűségük, sajátos szerkezetük, anyaguk, méretük miatt.
A szakemberek megegyeznek abban, hogy a nagy genetikai potenciállal rendelkező fajták, pontos öntözési stratégia hiányában nem képesek nagyobb terméshozamra, sőt kevésbé toleránsak a növényirányítási hibákra. Az öntözővíz pontos adagolása, felhasználása gazdasági, környezetvédelmi szempontból szintén fontos.
A növényeknek egészséges és folyamatosan megújuló gyökérzetre, valamint a gyökérközegben elegendő oxigénre van szükségük. Ezeken kívül az optimális növekedésükhöz a napszaknak megfelelő, szabályozott víztartalom változtatás szükséges a közegben. A víztartalom változása a termesztő közegben generatív vagy vegetatív impulzust vált ki a növény számára. Esetenként szélsőséges értékekre van szükség a növények egyensúlyban tartására, mely pontos, megbízható kontroll nélkül kivitelezhetetlen.
A termesztő közeg nedvességtartalmának optimuma napszakonként változó. A fenti ábrán egy egyensúlyban lévő paradicsomnövény termesztő közeg súlyváltozása látható. Néhány szabály betartásával sikeresen irányíthatjuk növényeinket.
Mikor kezdjünk öntözni?
A reggeli első öntözés időpontjának megválasztása, erőteljes hatással van a növényekre. A növényekre gyakorolt hatását elsősorban az előző napi utolsó öntözéskor elért legmagasabb víztartalmi érték és a következő reggeli első öntözéskori víztartalmi érték közti különbség határozza meg.
Általánosan elfogadott szakmai vélemény, hogy ennek a különbségnek célértéke klímaszabályozott növényházakban legyen 6% és 12% között, a növekedési egyensúly fenntartása érdekében.
Ezek az értékek földrajzi, klimatikus viszonyoktól, valamint a növény pillanatnyi állapotától függően mindkét irányba változhatnak.
Annak megfelelően, hogy a növényeknek vegetatív vagy generatív impulzusra van szükségük, dönthetünk, hogyha a cél a növények vegetatív irányba mozdítása, a különbség célértéke legyen kisebb, közelítsen a 6%-hoz.
Ha a cél a növények generatív irányba mozdítása, a különbség célértéke legyen nagyobb, közelítsen a 12%-hoz.
Azokban a termesztő létesítményekben, ahol a hőmérsékletet, páratartalmat nem lehet precízen beállítani, nagy valószínűséggel jelentős hőmérséklet ingadozás alakul ki a nappalok és az éjszakák között, különösen napos időszakokban. Ez a helyzet a növények számára eleve stresszes, amely generatív jelleget kölcsönöz a számukra.
Így ilyen környezetben lehetőleg kis ingadozást kell tartani a célértékek között, 2%-4%. Itt azonban nagyobb jelentősége van a pontos mérésnek, mert akár 0,5%-s eltérés már hatással lehet a növény irányítására.
Amennyiben borult idő van, a hőmérséklet különbség nem lesz akkora, ilyenkor a nagyobb értékhez kell közelíteni.
Mivel a növényeket napról napra különböző környezeti hatások érik, ezért az éjszakai vízfelvétele is napról napra szélsőségesen változhat, ami kockázatossá teszi az időpont alapú öntözési indításokat. Erre a problémára nyújt megoldást a Trutina kezelőfelületén található riasztási funkció, mellyel beállíthatjuk, százalék alapon, azt a különbségértéket, ahol az öntözést el szeretnénk indítani. Amikor a beállított értéket eléri, vagy meghaladja a közeg nedvesség tartalma, a rendszer riasztási üzenetet küld, és ideális időpontban indíthatjuk első öntözésünket.
Miután megtettük az első lépést, a reggeli első öntözésünk elindult, következő célunk az előző napi víztartalmi maximum érték elérése és a nap folyamán a nedvességtartalom ezen érték közelében tartása lehetőleg a napi utolsó öntözésig. A napi maximum víztartalom gyors eléréséhez általában nagyobb öntözési adagot választunk.
A kívánt maximum érték elérését követően elérkeztünk az öntözési stratégiánk harmadik periódusához, ahol a célunk a maximum érték fenntartása oly módon, hogy az öntözések között eltelt idő alatt a víztartalom a közegben a kívánt 1% – 3% különbséggel ingadozzon. Figyelembe kell venni a szükséges túlfolyást (drain)!
Az optimálisnak tartott értékek földrajzi, klimatikus viszonyoktól, valamint a növény pillanatnyi állapotától függően mindkét irányban változhatnak.
Fontos! Ha nem megfelelő öntözési adagot vagy nem megfelelően választjuk meg az egyes öntözések közötti időt a napon belül, az nem kívánt mértékű víztartalom növekedéshez vagy csökkenéshez vezethet.
Ennek elkerülésére a Trutina kezelőfelületén lehetőség van az adott tartományon kívül eső érékekre riasztást beállítani és ilyen módon időben reagálni a megváltozott körülményekre.